2009. szeptember 22., kedd

Létérzékelés

Amikor az ember annak a közelében van, akit szeret, már a puszta együttlét boldoggá teszi. Nem csupán a tudat, hogy a másik "mindig ott van kéznél", hanem azért is, mert a fizikai jelenlét valóságosan is érzékelhető. Nem a hang, nem a látvány vagy az illat - ezeknél valami sokkal elemibb: a lét lüktető életjelei. Felfogható és érzékelhető ritmusok - olyasmi, amire éppannyira szükségünk van, mint a lélegzetre. A másik ember belélegzésére, sejtjeinken való átszüremkedésére. A bizonyosság megnyugtató melegére: a boldogság itt áll mellettünk...

1 megjegyzés:

vzoo írta...

..már a szeptember is messzi
még, még, még!